- Hú, anya! Most leszek utolsó éves a gimiben. De izgi! Kicsit sztorizgassunk! Mesélj a gimis éveidről!

- Rendben. Mit szeretnél tudni?

- Hát, azt mondják, hogy az utolsó év a legeslegjobb… nem azért, mert végzel a suliban, hanem azért, mert akkor érik igazán össze a banda… például mesélj, milyen volt a szalagavatód?

- Jaj, drágám, nekünk nem volt szalagavatónk. Tudod akkoriban tombolt a koronavírus. Rengeteg dolgot elvett tőlünk, egyúttal ezt is.

- Aszta! Ne már! Akkor nem keringőztél? Nem öltöztél csinosba? Nem ökörködtetek az osztállyal egy táncban? Nem buliztatok? Semmi?

- Nem, ilyesmi akkor nem volt megengedve. A kitűzőt ugyan megkaptuk biosz órán, feltűzte nekünk ünnepélyesen a suli igazgató.

- Az igen! Jaj, de szerenádot biztosan adtatok a tanároknak valahogy. Azt mondják, az is hatalmas poén!

- Igen, mendemondák alapján én is hallottam akkor róla, hogy mekkora poén. Bohóckodni lehet a tanárokkal, énekelhetünk nekik. Ez frankó dolog. Sajnos azonban ez témaként sem jöhetett szóba nálunk anno.

- Mi? Oooh! De gondolom azért a tanulás folyt ezerrel?!

- Hogyne. Tanultunk, mint a kisangyalok, és bátran mondhatom, hogy egész évben online, de űztük rendesen. Készültünk, hogy meglegyen az összes tétel a szóbelire, aztán gyakoroltunk az írásbelire...volt itt minden!

- Jaj, képzelem mennyit bénázhattál a szóbelin. Ahogy ismerlek, közönség előtt nem nagyon tudsz értelmesen megszólalni. Biztos voltak, akik nevettek.

- Nagyon jól ismered anyádat, de a legutolsó pillanatban eltörölték a szóbelit. Így sajnos fogalmam sincs mit produkálhattam volna.

- Édes Istenem! Hát akkor érdemes volt a tételekkel annyit szenvedni?

- Érdemes. Az írásbelin azért hasznukat vettem!

- Na jó, na jó. De mi van a tesivel? Úgy emlékszem abból emelteztél, és rengeteget gyakoroltatok rá…

- Jaj, igen! Emlékszem, majdnem az összes hétfő és péntek délutánt fent töltöttem Szolnokon, gyakoroltunk ezerrel, ott tudtunk kicsit összefutni, bohóckodni. De a sok gyakorlás sajnos fuccsba ment, hiszen a gyakorlati tesit is eltörölték.

- Neee! Nem hiszem el! Pedig biztosan ügyes lettél volna. De a ballagás, a ballagás tuti csodaszép volt ugye?

- Online tartottuk meg a ballagást. Szépnek szép volt! Szépen egyedül végigültem otthon, és végighallgattam.

- Hallod, anya? Voltál Te egyáltalán végzős?

- Igen, voltam. Csak mi kicsit másképpen éltük ezt át. Ezért mondom Neked mindig, hogy becsülj meg mindent, ami az életben történik Veled, és merj mindenben részt venni, mert nem tudhatod, mikor következik be megint egy olyan helyzet, ami évekig mindent elvehet Tőled!

Hadrévi Henriett