Június 23-26 között, egy minden tekintetben rendhagyó tanév lezárásaként a tankönyveket, füzeteket, de még a digitális oktatás legfőbb eszközét, a telefonokat is bringákra váltottuk a Gyermekváros utcai tagintézmény 18 kollégistájával, és csaknem 150 km-t bringázva ismerkedtünk a megyeszékhellyel és környékével.

Első nap a kerékpárok átvétele után, közös bevásárlással készültünk az esti szalonnasütésre, grillezésre, majd a Gördögök SE szervezésében játékosan ismerkedtünk a legfontosabb kerékpáros közlekedési szabályokkal. Ezt követően mindenki a saját „pecsenyéjét” sütögette vacsorára, igen nagy izgalommal, nehogy a finom falatért először a tűznyelv „nyúljon”. A közös sütögetés és vacsora után, éppen Szent Iván éjjele lévén, 21 órakor elindultunk, hogy egy kis éjszakai városi tekergéssel fedezzük fel a nyáresti Szolnok fényeit, illatait, hangulatait. A Hild térről indulva a 20 km-es út végét a német-magyar focimeccs miatt ünnepi fényben úszó városházánál fejeztük be.

Másnap – amely az idei nyár legforróbb napjának bizonyult – a NEFAG parkerdő hűs lombjai alatt tekeregtünk, activity-vel játszottunk, a kútnál vízi csatáztunk, délután pedig a Holt- Tisza-partra bringáztunk, és a Kicsidió Rendezvényház fái alatt hűsöltünk, fagyiztunk. Vacsorára lángost sütöttünk, amelyből mindenki kivette részét, ha máshogyan nem is, legalább az evéssel. A napot közös popcornos, kólás házi mozizással zártuk.

Harmadik napunk bizonyult a leghosszabbnak, Martfűt vettük célba. Menet közben megálltunk Rákócziújfaluban az Aradi vértanúk szobránál, majd Martfűre érve végigtekertünk a méltán híres gesztenyés fasor lombkoronája alatt, mely nem csak szépségével örvendeztetett meg bennünket, hanem oltalmat is nyújtott az erős, déli napsugarak ellen. Egy kiadós ebédet követően a Református templom történetével ismerkedtünk, és a 26 méter magas torony lépcsőit leküzdve megcsodáltuk az Alföldet, miként Arany János írta a Toldi-ban: „Meddig a szem ellát puszta földön, égen.” Útban hazafelé, Rákóczifalván érdeklődéssel csodáltuk meg az Éden Madárpark ötven fajta madárkülönlegességét, a színpompás tollazatú ázsiai díszfácánokat. Túránkat a szandaszőlősi levendulásban zártuk volna, de a vihartérkép figyelmeztetése miatt ezt a programot kihagytuk, így éppen beértünk a kollégium ajtaján, amikor megeredt az eső. Ezen az estén is saját vacsorakészítéssel foglalatoskodtunk, hiszen közkívánatra palacsintát sütöttünk, melyben a fiúk is aktív és kreatív szerepet vállaltak. A vacsora felfrissítette a hosszú túrában megfáradt csapatot, mert közkívánatra ismét nyeregbe pattantunk, és az éjszakai Szolnok feltérképezésére indultunk. Később a napot éjszakába nyúló Tabu társasozással zártuk.

Negyedik, utolsó napunkat a Milléri Gyermek Képességfejlesztő Egyesületnél íjászkodással töltöttük. Az alapvető biztonsági szabályok és technikai útmutatást követően különböző célpontokra lőttünk, köztük a napjainkat megkeserítő koronavírus figurára is. Első lövések: „Isten óvjon a Millér nyilaitól!” Az íjászkodásban nagy kedvünket leltük, és a rögtönzött házi versenyen igen sikeresnek bizonyultunk, így három diákunk meghívást is kapott a július 4-i 3D íjászverseny kezdő kategóriájába. Utolsó nap révén a tábort fagylaltozással egybekötött közös értékeléssel zártuk, majd a bringákat leadva, hamuba sült pogácsa helyett, egy gyrossal a kezében mindenki hazaindult. Egy unalmas, otthonülős tanév végén, kissé sajgó ülőgumókkal, de közösen átélt jó élményekkel gazdagodva, vidáman eltöltött négy napot zártunk! Köszönjük a Gördögök SE csapatának a túrák lebonyolításához nyújtott segítséget!

Kis-Pál Ilona