A Szolnok Városi Kollégium 9. A-as „aranyos” csoportja a tanév ötödik programhétvégéjén Budapestre látogatott, ahol különleges programokon vett részt.

Pénteken délután egy önvédelmi bemutatóval indult a hétvége. Ez a foglalkozás sok érdekes és hasznos információt adott számunkra, ugyanis a mai világban nem tudhatja az ember, kivel találkozik az utcán. A foglalkozás ideje alatt sok érdekességet hallottunk, és gyakorlatokat is végeztünk. Nekem kifejezetten tetszett ez a foglalkozás, mert bevonták a csoport tagjait a helyzetgyakorlatokba. A reakciók alapján úgy vélem, hogy a többi csoporttársam is nagyon élvezte, és rengeteg, a továbbiakban felhasználható információval lett gazdagabb.

Szombaton reggel indultunk busszal Budapestre. Már az utazás is nagyon jó hangulatban telt el, a nap többi részéről nem is beszélve. Délelőtt az Aquincumi Múzeumba látogattunk el Óbudán, ahol a Római Birodalom korában létező Aquincum város emlékeit volt lehetőségünk szemügyre venni, kapcsolódva történelmi, valamint irodalmi tanulmányainkhoz. Betekintést nyerhettünk a gladiátor harcok világába egy prezentáción keresztül, valamint lehetőséget kaptunk kipróbálni, hogyan zajlik egy gladiátor ütközet. Erre néhány osztálytársam szívesen igent mondott. A nap többi részében reptérlátogatáson vettünk részt a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. Sok mindent megtudtunk a légi utaskísérők munkájáról - ami pályaorientáció terén is hasznos volt -, a repülésre való felkészülésről, arról hogy vészhelyzetek esetén kinek, milyen teendője van, valamint a reptér történetébe is betekintést nyertünk. Este a Fekete Párduc című filmet tekintettük meg egy mozi látogatás keretében. A film a csoport érdeklődési köre alapján lett a programba illesztve, ami mindenkinek nagyon tetszett, és egy kis megnyugvást, pihenést nyújtott a hosszú nap után.

Véleményem szerint a vasárnap délelőtt volt a legkiemelkedőbb része a programhétvégének, amikor a Láthatatlan Kiállításra látogattunk el Budapesten. Kipróbálhattuk a Braille-írást, illetve 5-6 fős csoportokban megtapasztaltuk, milyen a látásunk nélkül a többi érzékszervünkre támaszkodni. Megtudtuk, milyen érzés az utcán tájékozódni, közlekedni, hogyan használják a látássérültek a mobiljukat, hogyan ismerik fel a pénz értékét, hogyan vásárolnak be, és mi módon tanulnak a látásuk hiányában. A vasárnap délutánt már újra Szolnokon, a kollégiumban töltötte a csoport a tanulás és a hétfői napra való felkészülés jegyében. Összegezve a programhétvége eseményeit, és a hallott vélemények alapján azt tudom mondani, hogy hasznos, számunkra fontos és érdekes ismeretekkel lettünk gazdagabbak, tanulmányainkhoz és érdeklődési körünkhöz kapcsolódva.

Kis Máté