Kétszer is támadtak a muszkák

„Mindkét magyar forradalmat a muszka taposta vérbe” – mondta Dankó István kollégiumi tanár a Gyermekváros utcai tagintézményben tartott vetítettképes előadásában, az 1956-os forradalom évfordulójára emlékezve a kollégistáknak szervezett rendezvényen. Az előadó az 1848-49-es forradalmat az 1956-ossal együtt – bár időtartamukban eltérő volt – annak a gondolatpárhuzamnak engedve idézte fel, hogy mindkettőt az orosz katonák verték le. Október hatot és november negyedikét – a szovjet hadsereg második bevonulásának emléknapját – „fekete napokként tartja számon a nemzeti emlékezet kalendáriuma” – hangsúlyozta az előadó.

Dankó István sajátos, „kemény” megközelítéssel, de tényszerűségre törekedve – a rádióban 1956. október 31-én elhangzott Kádár beszédet mondatról mondatra felidézve – mutatott rá Kádár János meghasonlására, a következő napokban történő nemzetárulására. Miután november 1-jén Szolnokról Moszkvába, a Kremlbe vitték, ott behódolt a szovjetek akaratának: a forradalom szovjet forgatókönyv szerinti leverését engedélyezve, s az utána következő megtorlást levezényelve. Később, 1989-ben aztán már hiába szólalt meg Kádár János politikai lelkiismerete, mert „Tetteiért feloldozást talán soha nem kaphatott” – húzta alá beszédében az előadó.

A vérbe fojtott forradalmak után sok jó magyar elment az országból. A komor hangvételű megemlékezésen Dankó István a jelenről is szólt: „Ma már nem kell háború, forradalom, vagy kommunista padlássöprés, hogy London legyen a második legnépesebb magyar város Budapest után a Világban.” Azonban reményt adott az ifjú hallgatóság számára Váci Mihály örökérvényű verssoraival: „ … belőlünk sürgetve dalol, / újra hiteti, hogy eljön / valami, valamikor, valahol …”

Kép és szöveg: Cs. J.

Képgaléria

011
012
013
014
016
017

Diavetítés indítása

Kezdőlap              Hírarchívum

Generated by iWebAlbum
loading