Emlékszem, tíz évvel ezelőtt az iskolai ballagásra készülve azt írtam a búcsúbeszédemben, hogy a Varga Katalin Gimnáziumban és a Szolnok Városi Kollégiumban töltött évek meghatározó élmények maradnak az életünkben. Egy kedves tanárom akkor azt tanácsolta, ne legyek elhamarkodott, hiszen ezt az állítást csak az idő múlása igazolhatja.

Tíz év távlatából azt kell, mondjam, igazam volt. Valóban meghatározó volt az itt eltöltött öt év. Az osztálytalálkozón viszont rádöbbentem, mire is gondolhatott egykori tanárom a tanácsával... Hiszen az idő tényleg igazolta azt, amit én már akkor régen éreztem. Olyan sok közös emlék köt minket össze, és annyira szoros barátságok szövődtek a kollégiumban, melyek azóta is kísérnek bennünket. A legigazabb, legjobb barátaim zömében a volt osztálytársaim és kollégista társaim közül valók és a mai napig rendszeresen tartjuk a kapcsolatot. Bár nem mindenkivel találkozunk gyakran, minden egyes alkalommal, mikor viszontlátjuk egymást, az olyan, mintha csak tegnap váltunk volna el.

Az osztálytalálkozó a kollégiumban ugyanilyen volt: úgy ültünk ott, mintha el sem röppent volna ez a tíz év. Mindannyian éljük az életünket, mindenkivel rengeteg dolog történt, sokan családos édesapává, édesanyává váltak, mégis olyan volt, mintha semmi nem változott volna. A kollégium öt éven keresztül a második otthonunk volt, ezért ennyi év után is otthonosan éreztük magunkat együtt a megszokott környezetben. Olvastam valahol, hogy az igazi kincseink nem a tárgyaink, hanem az élményeink, amiket megőrzünk. Nagyon sok élményt kaptunk a kollégiumtól és az Arany János Tehetséggondozó Programtól, melyekre szívesen gondolunk vissza, még akkor is, ha bőven akadtak olyan pillanatok, amiket akkor nehéznek találtunk. Így teljes a kép, hiszen sok feladat és kihívás is várt ránk a kollégiumban. Azt tanácsolom a jelenlegi kollégistáknak, hogy lássák meg a lehetőséget a feladatokban és a kihívásokban is, hiszen teher alatt nő a pálma.

Tíz év távlatából láthattuk az osztálytalálkozón, hogy mindannyian profitáltunk az itt tanultakból, mindannyian el tudtunk indulni az életben. Az Arany János Tehetséggondozó Program sokszínűségét és értékét igazolja, mennyire sokféle lehetőséget kaptunk, és ki-ki a számára legmegfelelőbbet megragadva biztos alapokra építhette a jövőjét. Ezúton is köszönöm a 2011-ben végzett osztály tagjainak nevében, hogy a 10. évfordulós osztálytalálkozónkat a Szolnok Városi Kollégium Gyermekváros Utcai Tagintézményében ünnepelhettük.

Bódi Krisztina