Attila a találkozóról indult éjszakai rendőrtiszti szolgálatra, Mónika autóba ülve 80 kilométert vezetett hazafelé, hogy estébe fordulva már két kislányát ölelhesse magához, de a többiek is sokfelől érkeztek. Az Angliában élők „igazoltan” voltak távol.

Bensőséges, órákon át tartó beszélgetéssel eltöltött 15 éves osztálytalálkozót szervezett Sziráki Anna annak a Varga Katalin Gimnázium és a Szolnok Városi Tehetséggondozó Szakkollégium közös Arany János Tehetséggondozó Programjában (AJTP) 2007-ben érettségizett osztálynak, amelyet Nagy István osztályfőnök és e sorok írója, mint kollégiumi csoportvezető tanár „terelgetett” jó szóval és egyéb tanácsokkal, muníciókkal ellátva öt teljes éven át – 2002-2007. között – a nagybetűs élet kihívásai felé.

Mert, hogy voltak és vannak ilyenek folyamatosan, arról mindenki gyorsan meggyőződik, mihelyt felnőttkorba befordul. A magánéleti és hivatásbeli szakmai „titkokat” is eláruló meghitt diskurzus is erről árulkodott. De arról is, hogy a szakmai előrehaladás, sikerek mellett az örömteli családi élet is egyaránt fontos az egykori AJTP-s gimnazistáknak, kollégistáknak. Volt a megjelentek között, aki doktori címének megszerzése előtt áll, és volt, aki azért nem jött el, mert hamarosan anyai örömök elé néz ismételten. Ez így van rendjén! Miként az is, hogy az alma mater kollégium kapuja a visszavágyók előtt mindig nyitva áll.

Kép és szöveg: Csirke József