A sümegi túra volt a legizgalmasabb

A Szolnok Városi Kollégium előkészítős „aranyos” csoportja az új tanévben Zánkára utazott. Az ott töltött napok egy életre szóló kalandként maradnak meg emlékezetünkben.

A vonat már készen állt az indulásra. Mindenki elbúcsúzott a családtagjaitól, majd felszálltunk és indultunk a hosszú, kimerítő útra. A vonaton sokan utaztak ugyanazzal a céllal: meghódítani a Balatont. Az út nagy része kellemesen telt. Megérkeztünk a magyar tengerhez. Mindenkinek első dolga volt értesíteni a szüleit, hogy épségben odaértünk. Egy kis teherautó várt minket, ami elvitte poggyászainkat a szállásra. Mi gyalogszerrel közelítettük meg az épületet, ami az üdülő régi részén található. Olyan érdekes érzésünk volt, mintha belecsöppentünk volna a múltba. A tárgyak árulkodtak erről. Mindenütt a régi történések nyomait láttuk. Bementünk a szobánkba. Tíz ágy volt benne. Mindenki fáradt volt, de még a tábornyitó ünnepségen túl kellett esni, ami gyönyörű környezetben volt. Vacsora után visszatértünk a szálláshelyre, ahol nagyon jó foglalkozás következett. Az osztályfőnök, és a kollégiumi csoportvezetőnk ismertették a másnapi programot, majd nagyon családias légkörben énekeltünk. Egy kis időre mindenki elfelejtette a honvágyát, és bizakodva feküdtünk le aludni.

Reggel esett az eső. Elindultunk Tihanyba. Az apátság már messziről látszott előttünk. Megérkezett az idegenvezető, aki elvezetett minket a templomhoz, ahol egy kisfilmben megismertük a történetét, a szerzetesek életét, és a vasárnapi imádságok rendjét. Az apátságban megnéztük I. András király sírját, a régi falakat, a középkori ereklyéket. A templom után a panoptikumba mentünk, ahol a magyar királyok bábuit tanulmányoztuk. Tihanyban megkóstoltuk a levendulás fagyit is, ami nagyon finom volt. Zánkára visszatérve az este nagyon jól telt el. Rengeteget nevettünk és szórakoztunk.

A keddi nap volt talán a legizgalmasabb. Sokan már a nap elején a legjobbnak kiáltották ki a sümegi kirándulást. Vonattal indultunk útnak, és átszállással utaztunk Sümegig. A hegyen egy hatalmas várat láttunk. Bementünk egy étterembe, ahol pincérek nyüzsögtek mindenfelé. A főétel maga volt a menny: sült csirkecomb héjában sütött krumplival. Hihetetlen érzés volt: mintha pár percre hazatértünk volna. A kiadós ebéd után elindultunk, hogy megmásszuk a 90 méter magas hegyet. Nagyon fárasztó volt. Egy idegenvezető bemutatta a várat, és ki lehetett próbálni a kínzó eszközöket is, majd lementünk a föld alá egy hatalmas arénába, ahol izgalmas lovagi tornát néztünk végig.

Talán a csütörtököt vártuk a legjobban, amikor az úti cél Keszthely, és a Festetics kastély volt, ahová vonattal utaztunk. Odaérve bebarangoltuk a gyönyörű várost. Megérkeztünk a 105 szobás kastélyhoz. A hatalmas építményben megcsodálhattuk a könyvtárat, a szalonokat, a kápolnát és a felújítás alatt lévő udvart. Később megnéztük a régi szekereket és szánokat.  Visszafelé végighaladtunk a sétálóutcán, és mindenki kapott egy kétgombócos fagyit. Visszatérve Zánkára, felkészültünk a másnapi hazautazásra.

Mészáros Kristóf